Melyek a tömítőanyag fő tulajdonságai

(1) Megjelenés: A tömítőanyag megjelenése elsősorban a töltőanyagnak az alapragasztóban való diszperziójától függ. A töltőanyag egy szilárd por, amely egyenletesen eloszlatható az alapragasztóban, és finom pasztát képezhet, miután dagasztógépekkel, darálókkal és bolygóműves gépekkel diszpergálták. Néha, magának a töltőanyagnak a természetétől függően, nem kizárt, hogy nagyon kis mennyiségben vannak enyhe finom részecskék vagy homok, ami elfogadható normális jelenség. Ha a töltőanyag nincs jól eloszlatva, sok nagyon durva részecske jelenik meg. A töltőanyagok diszperzióján kívül más tényezők is befolyásolhatják a termék megjelenését, mint például a szemcsés szennyeződések bekerülése, vízkő stb. Ezeket a helyzeteket durva megjelenésűnek tekintik. A megjelenés megfigyelésének módja a termék közvetlen megfigyelése úgy, hogy kiütjük a csomagolásból, vagy 1-2g terméket fehér papírra verünk, a fehér papírt félbehajtjuk, elsimítjuk, majd megfigyelésre kinyitjuk. A kifejezés "pillangó alakú megfigyelés". Ha durva részecskéket találunk, azokat meg kell ítélni.
(2) Keménység: A keménység a tömítőanyag keménységét jelenti, miután az teljesen megszilárdult gumitestté, amely a termék fizikai és mechanikai tulajdonságai közé tartozik. A keménység az anyag azon képességére utal, hogy ellenáll az anyag karcolásának vagy felületének nyomásának. A keménység mérésének különböző módszerei szerint különböző módszerek léteznek a keménység kifejezésére, mint például a Brinell-keménység, a Rockwell-keménység és a Shore-keménység. A nemzeti előírások szerint Shore A keménységet alkalmaznak. A szabványos keménységérték mérése keménységmérővel történik, ha a próbadarab a nemzeti szabvány módszere szerint készült. A tömítőanyag keménysége magas, és a felületi tömítőanyag erős merevséggel rendelkezik, de nem elég rugalmas és rugalmas; A kis keménység az ellenkezője, jó rugalmassággal és hajlékonysággal, valamint nem megfelelő merevséggel. Ezért a tömítőanyag se nem olyan kemény, se nem olyan lágy, amennyire csak lehetséges, hanem a tényleges igények alapján bizonyos követelményeket támaszt.
(3) Szakítószilárdság: A szakítószilárdság szintén a tömítőanyag egyik mechanikai tulajdonsága a teljes kikeményedés után. A szakítószilárdságot szakítószilárdságnak, szakítószilárdságnak is nevezik, közismert nevén szakítószilárdság. Az anyag azon képessége, hogy ellenálljon a sérüléseknek, ha húzóerőnek vannak kitéve. A szakítószilárdság értékének kimutatása is a nemzeti szabványokban meghatározott módszerek szerint történik. A tömítőanyagok felhasználási igényüknek megfelelően bizonyos szilárdsági követelményekkel rendelkeznek, különös tekintettel a szerkezeti ragasztókra, amelyek egyértelműen alacsony szilárdsági értéket írnak elő a nemzeti szabványban. A gyenge szilárdságú tömítőanyagok nem tudják kielégíteni a felhasználási igényeket. Ha azonban túlhangsúlyozzuk a tömítőanyag szilárdságát, miközben figyelmen kívül hagyjuk a rugalmasságot, az sem vállalkozó szellemű.
(4) Megnyúlás: A nyúlás a tömítőanyag rugalmas teljesítményére utal a teljes kikeményedés után, és egyben a mechanikai tulajdonságok egyikéhez is tartozik. A nyújtás során a teljes nyúlás és az anyag eredeti hossza közötti arány százalékos arányára vonatkozik. A jó rugalmasságú tömítőanyagok nagyobb nyúlással rendelkeznek. Alacsony nyúlási követelményként a tömítőanyagnak meg kell felelnie a nemzeti szabványok állandó nyúlási teljesítményére vonatkozó követelményeknek.
(5) Szakítómodulus és elmozdulási kapacitás. A húzómodulus és az elmozdulási kapacitás a fenti mechanikai tulajdonságok átfogó teljesítménye. A húzómodulus a tömítőanyag szilárdságát jelenti, ha azt bizonyos nyúlásig megnyújtják. Ezért a modulus kifejezési módszerét kombinálják a nyúlással, például a húzási modulus 0,46 MPa, ha a nyúlás 25%. Az elmozdulási kapacitás azt az elmozdulási kapacitást jelenti, amelyet a tömítőanyag ellenáll, amikor a hézag elmozdul az aljzat hőtágulása és hideg összehúzódása miatt. Például azt állítjuk, hogy a tömítőanyag elmozdulási kapacitása ± 25%, ami azt jelzi, hogy az ezzel a termékkel használt ragasztóvarrat az eredeti feszítés és nyomás 25%-át képes ellenállni. Például az eredeti ragasztóvarrat szélessége 12 mm, amely 9 mm-re összenyomható és 15 mm-re nyújtható. Az elmozdulási kapacitást húzósűrítési ciklussal vagy hidegen húzott melegen sajtolt ciklussal lehet kimutatni.
(6) Tapadás az aljzathoz. Ez nagyon fontos teljesítmény a tömítőanyag tényleges használata során, és a tömítőanyagnak használat előtt jó tapadást kell biztosítania az alapfelülethez. A tapadás tesztelésének egyszerű módja, ha az aljzatot megfelelő oldószerrel vagy tisztítószerrel megtisztítjuk és szárítjuk, rákenjük a tömítőanyagot, majd a tömítőanyag megszilárdulása után (kb. 3-5 nap) kézzel lehúzzuk a tömítőanyagot, hogy megfigyeljük a tapadást. .
(7) Extrudálhatóság: Ez a tömítőanyag szerkezeti teljesítményének egyik eleme, amely a tömítőanyag felvitelének nehézségi fokának jelzésére szolgál. Ha a tömítőanyag túl vastag, akkor az extrudálhatóság rossz, és nagyon munkaigényes a tömítőanyag felhordása használat közben. Ha azonban egyszerűen figyelembe veszi az extrudálhatóságot, és túl vékonyra teszi a ragasztót, az befolyásolja a tömítőanyag tixotrópiáját. Az extrudálhatóság a nemzeti szabványokban meghatározott módszerekkel mérhető.
(8) Tixotrópia: Ez egy másik elem a tömítőanyag építési teljesítményében. A tixotrópia a folyékonyság ellentéte, amely arra utal, hogy a tömítőanyag csak bizonyos nyomás alatt tudja megváltoztatni az alakját, és külső erő hiányában folyás nélkül tudja megtartani alakját. A nemzeti szabványokban meghatározott meghajlásmérés a tömítőanyag tixotrópiájának megítélése.